Fokozza a kamaszok depresszióját a karantén

Van valami halvány emlékem arról, hogy gimiben jött egyszer egy ember és beszélt a depresszióról, meg adott szórólapot, amin elérhetőségek voltak: lehetett velük chatelni, ha az ember rosszul érezte magát. Nyilván mindenki kidobta, gondolom én is. Aztán ugyanebben az osztályban otthagyta az egyik osztálytársunk az iskolát 16 évesen, amikor már nem volt iskolakötelezett, és azóta se hallottunk róla. Csendes lány volt, eleinte keveset, aztán már semennyit nem beszélt velünk. És ebben az osztályban történt az is, hogy egy lány egyszer bevett néhány xanaxot a szerelmi bánatára.

Nem igazán tudom, hogy hogyan is lehetne hozzáállni ehhez a témához. Talán kezd nagyobb lenni a tudatosság a mentális problémákkal, mentális zavarokkal kapcsolatban, mind a felnőttek, mind a fiatalok körében. Sokáig iszonyúan tabutéma volt, ezért fordulhattak elő olyan öngyilkossági esetek, amikor az áldozat közvetlen környezetének sem volt halvány fogalma sem arról, hogy miért dobta el az életét az illető.

Szerencsére Magyarországon is vannak szakemberek, akik foglalkoznak a problémával. A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány 25 éve működtet több platformon elérhető lelkisegély szolgálatot. Nemcsak az öngyilkos gondolatokkal, depresszióval küzdő fiatalokkal foglalkoznak, hanem a bántalmazott gyermekekkel is. Céljuk, hogy minden gyermek biztonságos környezetben élhessen.

Legújabb kampányukról, a FontosVagy! kampányról kérdeztem az alapítvány szakmai vezetőjét, R. Csekeő Borbálát, amely tegnap debütált egy webinárium keretében.

Forrás: Kék Vonal / Facebook

Mesélj egy kicsit kérlek a kampányról!

Szeptember 10. az öngyilkosság megelőzésének világnapja, október 10. pedig a lelkiegészség megőrzésének világnapja. Arra gondoltunk, hogy ezt az amúgy is őszbe hajló, nem olyan könnyű hónapot egy kampánnyal fogjuk tölteni. Ennek az elsődleges célcsoportja azok a felnőttek, szakemberek, akik a munkakörükből, hivatásukból fakadóan találkoznak tizenévesekkel. Olyan módszertani anyagokat fejlesztettünk ki és fejlesztünk folyamatosan, amelyek azt segítik, hogy a szakemberek akár egy iskolai közösségbe, akár máshova be tudják hozni a stressz, stresszkezelés, megküzdés, depresszió és öngyilkosság témáját. Azt gondoljuk, hogy jó lenne, ha a középiskolás korosztály többet beszélne erről. Beszélgetne egymással, beszélgetne felelős felnőttek moderálása alatt, például osztályfőnöki óra, etika óra keretében. Ez nem olyan könnyű, ebben szeretnénk segítséget nyújtani.

R. Csekeő Borbála / Forrás: Kék Vonal

Tapasztaltak növekedést az elmúlt fél évben az öngyilkossággal kapcsolatos megkeresésekben a karantén miatt? Az izoláció, a barátoktól, közösségektől való elzártság miatt ez kritikus időszak lehetett a tizenéves korosztálynak.

Erőteljesen megjelent a karantén hatása a beszélgetésekben, mondjuk három csoportban. Egyrészt az elmagányosodás, az izoláció nyomasztotta a fiatalokat. Aztán sokan arról számoltak be, hogy a napok elvesztették a struktúrájukat, eltűnt a rendszer a napjaikból, az életükből, és ezt nehezen dolgozzák fel, kezelik. A harmadik pedig azoknak a fiataloknak az esete, akiknek alapvetően sem volt jó otthon lenni, például a családon belüli erőszak miatt. Ők így beszorultak az otthonukba, ahol a többi családtag, akár a bántalmazó otthonmaradása is nagy nehézséget okozott nekik. Emellett viszont azt mondhatom, hogy az öngyilkossággal kapcsolatos megkeresések száma nem emelkedett drasztikusan. Aki valamilyen kezeletlen pszichés betegség, vagy egymást követő sok negatív életesemény miatt odajut, hogy kárt tesz vagy kárt akar tenni magában, az eljut idáig sajnos az iskolában, karanténos időszakon kívül is.

A kamaszok biztosan több időt töltöttek az interneten az elmúlt fél évben, márcsak az oktatás miatt is. Több lett-e az emailes és chates megkeresés emiatt?

Történt egy eltolódás errefelé, igen. Változatlanul a telefon, chat és emailezés közül a telefon a legnépszerűbb, de az elmúlt fél évben arányaiban megnőtt a bejövő levelek és chat beszélgetések száma. A mostani kampányban is készülünk arra, hogy az online térben legyünk jelen. Van egy e-learning felület, egy online játszható játék a fiataloknak, amiben tanulhatnak a lelki/ mentális problémák figyelmeztető jeleiről, és hogy mikor és hogyan kérhetnek segítséget. Ha nincs jelenléti oktatás, akkor is van tehát olyan eszköz, ami figyelemfelkeltő, és a fiatalok okoseszköz használatához illeszkedik. Megmutattuk már középiskolásoknak, és az első visszajelzések pozitívak.

Hol és hogyan tervezik terjeszteni az e-learning anyagot a fiatalok számára?

Az elmúlt fél évben sokat tettünk azért, hogy a közösségi médiában a tizenéveseket elérjük, elsősorban Instagramon. Amíg lehet fiatalokat elérni iskolákban, addig pedig működtetjük az iskolalátogató programunkat, amiben önkéntesek tartanak rendkívüli osztályfőnöki órákat és foglalkozásokat. Amikor majd ebből vissza kell lépnünk, akkor majd igyekszünk minél több tartalmat feltölteni online. Egy honlap reform is aktuális már.

A segítő felnőtteket hogyan tervezik elérni a módszertani útmutatóval?

Jó kapcsolatunk van sok iskolával, bár tény, hogy Budapest és agglomerációja előnyt élvez, hiszen korlátozott erőforrásokkal, korlátozott kapacitással dolgozunk. Voltak azért olyan pályázataink, projektjeink, amelyek az ország egész területére szóltak.

A korosztállyal kapcsolatban nehézség lehet még – ha csak a saját kamaszkoromra gondolok -, hogy hogyan lehet egy kamasszal megértetni azt, hogy amit önök képviselnek és csinálnak, az nem ciki? Hogy nem ciki segítséget kérni?

Ennek a kihívását mi is érezzük. Leginkább ez a gondolat hívta életre bő három éve a Kék Vonal Ifjúsági Tanácsadó Testületet (KVITT). Ez egy olyan csoport, ahol középiskolás fiatalok töltik a közösségi szolgálatukat. Őket hívjuk segítségül, hogy minden promóciós anyagunkat, információs kiadványunkat, a gyerekek felé való kommunikációnkat szűrjék, kritizálják, cenzúrázzák. Együtt gondolkozunk velük azon, hogy a negatív előítéleteket, sztereotípiákat, a lelki gondokkal küzdők stigmatizációját hogyan oldhatnánk fel. Ezelőtt is voltak olyan programjaink, amelyek a kortárs segítés módszertanán alapultak. Mi partnereknek tekintjük ezeket a gyerekeket.Azt is el kell mondani persze, hogy a Kék Vonalnál dolgozni, lelkisegély szolgálatnál dolgozni áldott, kegyelmi helyzet, hiszen olyan gyerekekkel, fiatalokkal vagyunk kapcsolatban, akik már megtaláltak minket, akik már eljutottak odáig, hogy kapcsolatba merjenek lépni velünk. Ez sokkal könnyebb, mint egy fordított irányú megkeresés, amikor egy felnőtt érzi azt, hogy itt valamit tenni kell, és ő próbál meg kezdeményezni a bizalom elnyerése érdekében. Ezek a fiatalok már egy lépéssel előrébb vannak. Persze sok olyan hívásunk van, ahol a hívás célja egyfajta tesztelés, ezeket kopogtatóhívásnak nevezzük. Ilyen esetekben nem adja olyan könnyen a bizalmát a hívó, például nem feltétlenül a saját történetével nyit.

A kampány célja, hogy többet beszéljünk erről a témáról. Viszont ezzel kapcsolatban felmerülhet, hogy hogyan lehet kezelni a fiatalok közösségeiben a káros csoportnyomásokat?

Ez nagy probléma. Ebben van felelőssége szerintem az összes médiával foglalkozó felnőttnek: hogyan ábrázolják a tinédzserkort, hogyan ábrázolják a fiatalkort, hogyan tudósítanak egy öngyilkosságról? Hogyan beszélnek komolyabb témákról? Mennyire tud ezekben egy tizenéves magára ismerni? Hiszen nem arról van szó, hogy ha te fiatal vagy, akkor neked 0-24-ben boldognak kell lenned. Igenis a tizenéveseknek is vannak problémái, és egy krízis egy trauma ugyanolyan komoly akkor, ha egy fiatalt ér, mint ha egy felnőttet. A másik fontos platform az iskola persze, hogy ott mi a mainstream, miről lehet beszélni és miről nem. Nekünk van egy akkreditált pedagógus továbbképzésünk, ami éppen azért épül a kortárs segítés módszertanára, mert azt gondolom, a kortárs nyomásnak a pozitív vagy negatív iránya ebben az életkorban sorsdöntő lehet. Például, hogy egy közösségben vannak-e olyan érzékeny fiatalok, akik elég érett és felelős gondolkodással viszonyulnak a többiekhez. Nekik nem kell beépülni, hiszen bent vannak a csoportokban.

Jó, hogy felhozta a média felelősségét. A mentális egészséggel kapcsolatban a tudatosság egyre közkeletűbb, mert egyre több híresség vagy közszereplő beszél nyilvánosan a problémáiról. Lady Gaga, Demi Lovato és még sokan mások beszéltek már arról, hogy mentális problémákkal küzdenek, vagy küzdöttek tinédzserkorukban. Ezek az emberek ikonok a fiatalok számára, így jó példát állíthatnak azzal, ha nyíltan kommunikálnak.

Abszolút, így lehet jól és konstruktívan kihasználni a közösségi médiát. Hogy ne csak a csillogó oldalát mutassa az életének egy-egy influenszer.

Bárdos Kata Kincső