Kiemelt hírek

Martin József Péter: Most jön a neheze

Published

on

A Pesti Hírlap ingyenes hétvégi kiadásából adjuk közre Martin József Péter publicisztikáját.

Válságban a lehetőség, vallják a kínaiak, és valószínűleg idehaza is szükségünk lesz az ilyen aforizmákra, hogy tápláljuk a reményt magunkban és embertársainkban. Talán a koronavírus második hulláma nyomában kibontakozó gazdasági és társadalmi válság is jó lesz valamire, bár, hogy pontosan mire, az egyelőre nem látszik. Számos jele mutatkozik viszont annak, hogy az esetszámok növekedése a gazdaságpolitikát egy évtized után a legnehezebb erőpróba elé állítja.

A 2020-as esztendő a koronavírus okozta sokk következtében a magyar gazdaságban is fordulópontnak látszik. A megelőző hat-hét évre – a gazdaság alapvető mennyiségi jelzőszámait tekintve – az egyensúlyőrző növekedés volt a jellemző: a GDP-bővülés az elmúlt években 4-5 százalék volt, az államháztartás hiánya, a kétezres évek elejének „fiskális alkoholizmusával” szemben tartósan 3 százalék alatt maradt, csökkent az államadósság, és az infláció, illetve a munkanélküliség is alacsony értékeket mutatott. A GDP 4-5 százalékára rúgó európai uniós pénzbeáramlásnak és a mesterséges élénkítő intézkedéseknek köszönhetően 2014 után jelentősebb reálbérnövekedés is végbement a gazdaságban.

A tetszetős számokkal megtűzdelt díszletek mögött azonban nagyon is nyugtalanító folyamatok zajlottak. Ezek közé sorolhatjuk a növekvő, az uniós országok között legközpontosítottabb korrupciót, a jogállamiságot szavatolni hivatott intézményrendszer szétzilálását, a szabályozói és versenykorlátozó lépéseket a haveri kör és a klientúra kistafírozása érdekében. Még ebben, a nemzeti jövedelem bővülését mutató időszakban is tovább apasztották az egészségügyre és az oktatásra szánt állami pénzeket. E két ágazat egyre nyomorúságosabb állapotban van, legalábbis az államhoz tartozó intézmények. Vagyis miközben a makromutatók jól festettek, a gazdaság mélyrétegeiben a folyamatok egyre kedvezőtlenebbé váltak.

Ezt a kettősséget törte meg a koronavírus-járvány okozta válság. A makromutatók rossz irányba fordultak, igaz, ez a járvány következtében mindenhol bekövetkezett. Az egyszerre történt kínálati és keresleti sokk következtében Magyarországon a gazdasági visszaesés a második negyedévben 13,6 százalékos volt, ami a közép- és kelet-európai régióban a legnagyobb visszaesés. Százezrek veszítették el a munkájukat. Az infláció is elkezdett veszélyesen felfelé kúszni, a júliusi árszínvonal-növekedés üteme már alulról súrolta a 4 százalékot. Ezen belül a gyümölcsök ára 45 százalékkal nőtt és más fogyasztási cikkek is jóval nagyobb mértékben drágultak, mint az inflációs mutató. Az infláció elszabadulásának egyik oka a szintén veszélyes méreteket öltő árfolyamgyengülés. A forintkurzus romlása ugyan az exportra termelő cégeknek jó hír, de a külföldi utakat (majd) tervező lakosoknak és az importőröknek nagyon rossz, továbbá az infláción keresztül veszélyezteti a makroegyensúlyt is. Szintén kedvezőtlen hír, hogy az államháztartás hiánya – ahogy azt végre a kormányzat is elismerte – az idén 8-9 százalék lehet a nemzeti jövedelem arányában, és ennek nyomában megnő(tt) a korábban leszorított GDP-arányos államadósság is.

Persze a makroszámok romlása nem magyar jelenség, ez – egy bizonyos szintig – természetes velejárója a vírus okozta, a világgazdaság egészét megtépázó válságnak. Nincs most olyan kormánya a világnak, amely a korábban zsinórmértékként tartott 3 százalékos költségvetési hiánycél betartásán ügyködne – mert az a jelenlegi körülmények között úgyis lehetetlen.

Nálunk sem önmagában a mutatók romlásával van a gond. Hanem azzal, hogy európai, sőt régiós összehasonlításban is keveset fordít a magyar kormány a válság nyomán leszakadtak támogatására, munkanélküli segélyre, a szegénység elleni küzdelemre. A másik, ezzel persze összefüggő probléma, hogy ebben a szűkölködő időszakban is tetemes pénz megy a haveri köröknek, a NER-elit uralta ágazatoknak és propagandára („nemzeti konzultáció”). A teljesítmény nélküli pénzosztás és a kegyelt oligarchák, gazdasági szereplők helyzetbe hozása a közbeszerzéseken és más elosztó rendszereken keresztül a válságban új lendületet kapott. E rendszerszintű, az intézményi működés eltorzulásából fakadó korrupció válságkörülmények között különösen káros.

Nemcsak a koronavírus-fertőzöttek számának emelkedése, hanem a gazdasági helyzet is minden eddiginél nagyobb kihívás elé állítja a negyedik Orbán-kormány döntéshozóit. A NER tíz éve után a neheze most következik.

A szerző közgazdász, a Transparency International magyarországi ügyvezető igazgatója, a Corvinus Egyetem külső adjunktusa.

(A lapunkban megjelenő publicisztikai írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.)

Legnépszerűbb cikkeink

Exit mobile version