Falus András: „Nem készültünk fel a második hullámra, de ez már az”

Nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy utolért bennünket a koronavírus-járvány második hulláma, és azt is, hogy nem készültünk fel rá. Falus András immunológussal, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjával készítettünk interjút.

– Május végén úgy nyilatkozott, hogy az újranyitás orvosbiológiai szempontból egyértelműen veszélyes, és hogy ön tart az őszi és téli fellángolástól. Beigazolódtak a félelmei?
– Igen, beigazolódtak. Azzal együtt mondom ezt, hogy értem és megértem az újranyitás más vonatkozásait. A bezárkózást nem lehetett sem lelki, sem gazdasági szempontból hosszú ideig fenntartani. Egészségügyi szempontból viszont veszélyesnek tartottam az újranyitást, és most már kimondhatjuk, hogy az is volt.

– Ez már a sokat emlegetett második hullám? Egyáltalán mit értünk ez alatt?
– Igen, ez már a második hullám. Azért hívjuk így, mert volt egy hullám tavasszal, amely lehet, hogy viszonylag könnyen zajlott le – valószínűleg a nagymértékű izoláció miatt –, de akkor is voltak olyan napi adatok, amelyek alapján jogosan mondhatjuk, hogy az volt az első hullám. Sajnos nagyon ritkán fordul elő, hogy az első hullámot ne kövesse egy második, harmadik is.

A mostani kiugró számokra nem tudunk mást mondani, mint azt, hogy ez bizony már a második hullám.

– Vannak, akik szerint nem volt visszaesés, „hullámvölgy”, mások szerint pedig az emelkedő számok mögött mintavételi okok állnak.
– Én ezeket a vélekedéseket cáfolnám. Nemcsak a napi fertőzésszámok emelkednek, hanem a szennyvizekben is azt tapasztaljuk, hogy megnőtt a kórokozók száma. Az persze lehetséges, hogy gyakorlottabbá váltunk a mintavétel területén, mint mondjuk áprilisban, de nem csak ez áll az emelkedő számok mögött.

– Szintén tavasszal nyilatkozta, hogy az őszig tartó időszakot a felkészülésre kellene felhasználni. Ön szerint ez sikerült?
– Sajnos azt kell mondjam, hogy nem. Az iskolák nem kaptak elegendő fertőtlenítőszert és maszkot, nem szervezték meg a pedagógusok szűrését, amit komoly problémának tartok. Minden iskolában szükség lenne elegendő mennyiségű maszkot biztosítani.

– Mire lenne szükség a hatékony védekezéshez?

– Meggyőződésem, hogy ingyen kellene végezni a teszteket.

Főleg és legalább bizonyos kiemelt csoportok esetében, így a pedagógusoknál, az egészségügyben és a kereskedelemben dolgozóknál, akik sok emberrel kerülnek naponta kapcsolatba. Rendszeresen – mondjuk havonta – kellene ezeket a szűréseket célzottan és ingyenesen végezni. Regionálisan, a gócokra koncentrálva is szükséges lenne az ingyenes szűrés. Ez néhány milliárd forintot jelentene, ami számolva az Európai Unió hozzájárulásával is nem egy komoly összeg a költségvetésben. Ezt már rég meg kellett volna tenni, de nyilván sosem késő. A maszkokat is ingyen kellene adni. Egy csomó kézenfekvő megoldás létezik, amelyeket használnunk kéne, mert – és elnézést, hogy pesszimista vagyok, de – a második után jön majd egy harmadik hullám is, vélhetően novembertől februárig. Ha azt nézem, hogy más országokban – Csehországban, Lengyelországban, Ausztriában – hogyan áll a felkészültség, akkor az az érzésem, hogy mi ezzel szemben elteltünk azzal a hamis megnyugvással, hogy megnyertük a vírus elleni csatát.

– Beszéljünk a vírusról. Egyre többet hallani, hogy mutálódhat, változhat, és hogy ennek lehet olyan következménye is, amely szerint egy új változat gyengébb tüneteket fog okozni, ám pont ezért sikeresebben fog terjedni is, de az is lehet, hogy pont fordítva, egy halálosabb vírus fog megjelenni. Mi ezeknek a forgatókönyveknek az esélye?
– Be kell vallanunk, hogy mindenkinek csak spekulációi vannak. Nekem is. Immunológusok, epidemiológusok, virológusok világszerte el kell ismerjük, hogy nem ismerjük jól a vírust, nem tudjuk a korrekt választ a feltett kérdésre. Hogy mutációk lehetnek, az egyértelmű, de jelenleg úgy néz ki, hogy nem nagyon mutálódik a vírus. Több verziója van, egy-két variációt találtak, de ennek nincs összefüggése a virulenciával, tehát a terjedéssel és a morbiditással, azaz a betegség lefolyásával.

Nincs igazán olyan adat, amely alapján azt remélhetnénk, hogy egy enyhébb verzió jön majd létre.

Az logikailag igaz, hogy ha enyhék a szimptómák, alacsonyabb a mortalitás, tehát a halálozások száma, akkor az elterjedés esélye sokkal nagyobb. A SARS-CoV-2-nek, tehát a COVID‒19 betegséget okozó vírusnak viszont nem ismerjük igazán a terjedését. Példával élve úgy tűnik, hogy a meleg idő sem állította le annyira, mint azt a korábbi ismereteink alapján feltételeztük.

– Régóta figyelmeztettek arra, hogy újra megjelenhet egy, a spanyolnáthához hasonló világjárvány, amely a globalizációnak köszönhetően akár gyorsabban is terjedhet annál. A 2000-es évek elején a SARS-CoV-1 vírustól tartottak, amely elindíthatott volna egy ilyen járványt, az mégis elült, a mostani variáns viszont beteljesítette a jóslatot. Tudjuk, mi ennek az oka?
– Egész biztosan van különbség, de nem tudjuk miért. A SARS-CoV-1 ugyanis lokalizáltabb volt, és mire a tudomány eljutott a védőoltásig az már nagyjából okafogyott volt. Hogy mitől más a mostani járvány, azt viszont nem tudjuk. Génszekvenciában vannak eltérések, de ezek nem adnak kézenfekvő oksági megoldást, de még ötletet sem arra, hogy miért terjed gyorsabban.

– Jöjjön a vakcina. Mikorra várható, mit várhatunk tőle? Mi a véleménye az orosz oltásról?
– Ahhoz, hogy egy védőoltást bevezessenek – főleg, hogy ebben az esetben nem néhány, hanem több milliárd ember beoltásáról beszélünk – rendkívül erős kontrollra van szükség. Mind biztonsági szempontból, mind a hatásmechanizmus tekintetében. Több helyen fejlesztik éppen a világban a vakcinát, de nagyon erősen védi az üzleti titok, hogy ezek hogyan állnak. Elvileg három stádiumon kell átmennie egy új gyógyászati anyagnak. Az első csak az esetleges toxikus hatásokat vizsgálja, az említettek közül ezen a fázison már majdnem mindegyik túl van. A második fázisban önkénteseken próbálják ki – rendkívül komoly etikai megkötések mellett –, a harmadikban pedig betegek jól kiválasztott csoportján. Van olyan vakcina, amelyik már eljutott ebbe a fázisba, de hangsúlyozom, hogy nagyon komoly etikai elvárásoknak kell megfelelnie a vizsgálatoknak a civilizált világ minden országában. Ugyanakkor a verseny is óriási, hiszen ez az évezred üzlete és ezt nem pejoratívan mondom.

Én azt tartom reálisnak, hogy a jövő év közepe táján jelenhet meg egy kipróbált, biztonságos – azaz nagyon ritka és enyhe mellékhatást okozó – vakcina,

amelyet már biztonságosan rá lehet engedni az emberiségre. Ami az orosz, indiai vakcinákat illeti: ha azok is átmennek a szigorú, orvosilag, bioetikailag kontrollált vizsgálaton és kellő számú emberen adnak dokumentálható bizonyítékot, akkor azok is egy elérhető alternatívát fognak nyújtani. Az olyan anekdotikus történetek, hogy melyik vezető adatta be magának és a családjának, komolytalan dolgok. Sok ezer emberen kell kísérletet végrehajtani – akármennyire is hangzik morbidan az emberkísérlet – és dokumentálni az eredményeket, hogy használni lehessen egy vakcinát. Szerintem nem egy lesz, hanem több is, és lehetséges, hogy nem ugyanaz lesz jó mondjuk a fiataloknak és a gyerekeknek és a 65 éven felülieknek, de ezek csak feltételezések.

– Nemcsak a vakcinát fejlesztik gőzerővel, de a gyógyszerekhez is komoly reményeket fűznek.
– A vakcinát valójában kiegészítik a gyógyszerek, de azok mögött is rengeteg munka van. Egyetlen olyan gyógyszer van, a remdesivir, amelyet széles körben elfogadnak, és amely a súlyos eseteket gyógyítja. Ugyanakkor van egy csomó biotechnológiai megoldás, amivel az úgynevezett citokin vihart, a súlyos állapot egyik összetevőjét képesek gátolni. A hidroxiklorokin – amelyhez sok reményt fűztek az elején – viszont úgy tűnik, hogy nem működik. Rengeteg régi gyógyszert próbálnak ki újra. A remdesivirt például az ebola ellen fejlesztették ki, csak ott nem hatott.

– Mit tehetünk addig, amíg megérkezik az oltás?
– Én nyugdíjasként ugyan dolgozom egyetemeken, de abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy meg tudom oldani az izolált életet. Akinek munkája van, családja van, nem akar éhezni, nincs ebben a helyzetben. A munkahelyeket nem lehet leállítani. Az egészségtudatosság kultúrája nagyon fontos, a maszkok viselése, a távolságtartás, a figyelem másokra, a kézmosás… A zseniális Semmelweis Ignác óta tudjuk, hogy mi mindenre jó az egyszerű szappanos kézmosás. Ez az, ami bennünket illet. Ami a hatóságokat illeti, nem győzöm hangsúlyozni a tesztelés fontosságát a kiemelt célcsoportokban. Az oktatásban, az egészségügyben, a szociális ellátórendszerben és a kereskedelemben kötelessége lenne az államnak ingyen adni.

Amit még fontosnak tartok, az a kommunikáció. A világos, érthető, felnőtt embereknek szóló kommunikáció.

Nagyon el kéne kerülni az elvtelenséget, a különböző politikai, társadalmi meggondolások miatti szépítést és mellébeszélést. Én a tisztifőorvos asszony mellé nem rendőröket állítanék, hanem szakembereket, akik el tudják magyarázni, hogy miről van szó és mit kell tennünk. Csökkenteni kéne a társadalommal való kommunikáció militarizálását.