Már most is késő, de talán még lehet segíteni – az SNI-s gyerekek is nagy gondokkal néznek szembe iskolakezdéskor

A sajátos nevelési igényű gyermekek számára kiemelten fontos, hogy a kormány hagyományos iskolakezdéssel kapcsolatos terveit ne borítsa fel egy esetleges második hullám. A fejlesztések elmaradása pedig hosszú távú károkat okozhat a gyermekek fejlődésében.

„A digitális oktatásnak vannak nagyon jó oldalai, de jelen tudásunk szerint a gyógypedagógia biztosan nem valósítható meg maradéktalanul ebben a formában, mert ahhoz személyes jelenlétre mindenképpen szükség van” – foglalta össze a tavaszi időszak tapasztalatait a Pesti Hírlap megkeresésére Benczéné Csorba Margit, a sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekekkel dolgozó iskolák módszertani szervezetének, a Bárczi Gusztáv Módszertani Központnak (BGMK) az elnöke. „Nálunk nem működött, hogy megjelöltük a házi feladatot és a gyerekek otthon megoldották. Nagyon sok magyarázó szöveget, rajzot kellett készítenünk segítségül, sokkal több felkészülést igényelt az oktatás, és közben folyamatosan tartani kellett a szülőkkel a kapcsolatot, hiszen ők nem gyógypedagógusok, el kell nekik mondani, mit hogyan kell csinálni” – magyarázta Benczéné, hogy miért jelentett nagyobb nehézséget a gyógypedagógusok munkája más távoktatási megoldásokhoz képest.

„A sajátos nevelési igényű gyerekeknél is nagyon fontos a közösség, ami a távoktatás során teljesen kimarad” – ezt már Baski Márti, a Lépjünk, hogy léphessenek! Közhasznú Egyesület Egyenlő hozzáférést az oktatáshoz projektjének vezetője mondta lapunknak. Az egyesület kérdőívek segítségével mérte fel a tavaszi időszak szülői tapasztalatait, azokból pedig az derült ki, hogy a gyerekek nagy része semmilyen csoportmunkában nem tudott részt venni a társaival, ami Baski szerint pedig rendkívül fontos lenne, hiszen az iskola a szociális készségeket is fejleszti. Ennek az autisták és a halmozottan sérültek esetében is kiemelt jelentősége van. „Az autista gyerekek egyébként is másképp tanulnak, teljesen más módszerekkel kell őket tanítani. Egy nem beszélő, halmozottan sérült gyermek figyelmének megtartása az online oktatás keretében nagyon érdekes feladat volt a pedagógusok számára” – említett egy példát Baski arra, hogy mennyivel nehezebb az SNI-s gyerekek távoktatása.

Képünk illusztráció / Fotó: Balázs Attila/MTI

„A gyógypedagógiában nagyon sok a terápiás rész, a terápiák pedig jellemzően személyesen folynak, a kétszemélyes terápiák sokszor igényelnek valamilyen fizikai segítséget a gyógypedagógus részéről, és ezek távoktatásban nem valósulhattak meg” – ismertette Benczéné. A korlátozások feloldása után az intézmények nagy erővel próbálták meg bepótolni a kimaradt alkalmakat, ezért a nyári szünetben sok helyen kéthetes terápiás táborokat szerveztek, ahol intenzív fejlesztést kaptak a gyerekek.

„Az oktatás a szülőkre hárult, írásos feladatokat kaptak e-mailben, 8,2 százalék volt az, aki semmilyen távoktatásban nem részesült, és a gyerekeknek csak 59 százaléka kapott valamilyen fejlesztést naponta. Ez nagyon nagy részben olyan írásban kapott feladat volt, amit a szülők adtak át a gyereknek, ami sok esetben a már eleve túlterhelt anyát jelentette” – mutatta be Baski a szülői kérdőívek alapján, hogyan valósult meg a távoktatás a gyakorlatban. A BGMK vezetője Baskival egyetértésben úgy látta, hogy a családoknak amúgy is nagyon nagy terhet jelent a fogyatékos gyerek ellátása, ehhez jött a vírushelyzet, ami még több terhet rótt rájuk. Benczéné szerint

az is fontos lenne, hogy a családok hozzáférhessenek pszichológiai segítségnyújtáshoz a szokottnál is nehezebb időszakban.

„A tavaszi távoktatás legfontosabb tanulsága az volt, hogy senki semmilyen módon nem fejtette ki, mit is jelent pontosan a digitális oktatás. Mindenki ad hoc módon csinálta, a pedagógusok nem kaptak érdemi módszertani segítséget” – tette hozzá Baski Márti. A kérdőívek tanúsága szerint nagyon sok SNI-s kisgyerek teljesen kimaradt a tavaszi időszakban az oktatásból, a távoktatás pedig általában úgy nézett ki, hogy a szülő kapott valamilyen tananyagot, amit ő adott át a gyereknek.

Képünk illusztráció / Fotó: Balázs Attila/MTI

„Jó lett volna, ha a szülők is kapnak módszertani megsegítést, hogy miként kell átadni a tananyagot egy sajátos nevelési igényű gyereknek, hiszen ez egy szakma, a gyógypedagógusok is évekig tanulják. Nem várható el egy szülőtől, hogy ezt magától, a semmiből hirtelen tudja. Ugyanakkor maguknak a pedagógusoknak sem volt támogatásuk arra, hogy miként lehet a sajátos nevelési igényű tanulókat online tanítani” – mondja Baski. A Lépjünk, hogy léphessenek! projektvezetője szerint ha tényleg lesz egy újabb távoktatásos időszak, akkor most, még az iskolakezdés előtt lenne lehetőség arra, hogy felkészítsék a tanárokat, a minisztérium által kibocsátott központi módszertani ajánlások pedig nem elégségesek. Ugyanilyen fontos lenne, hogy már most felkészítsék a szülőket arra az esetre, ha a helyzet úgy hozza, hogy az utazó gyógypedagógusok sem tudnak majd házhoz menni.

Tálos Lőrinc