Mondja, sertés, miért oly bús?

Hiába drágább a sertéshús, a vásárlók ragaszkodnak hozzá, legfeljebb kevesebbet vesznek belőle. A henteseknek eközben a koronavírus-járvány elhúzódó hatásaival is meg kell küzdeniük: a piacok „félházzal” üzemelnek.

Mintha ciánoztak volna – ez jut eszébe az embernek kedd délután a Fény utcai piacon körülnézve. A vásárlók alig lézengenek, a korábbi nyolc hentesüzletből öt zárva van. „Szép a borjúláb!” – mondom az eladónak, akivel látásból már ismerjük egymást. Nyugodtan beszélgethetünk, nem tartom fel a sort, mert az nincs. „Szerintem vége a piacozásnak, főleg az idősek jártak ide, és őket riasztotta el a koronavírus, korábban reggeltől zárásig folyamatos volt a forgalom, most délelőtt még van valami, aztán ez, amit most lát” – mondja. És valóban, nehéz szabadulni a veszteségérzettől. Ha jártunkban-keltünkben az a benyomás támad bennünk, hogy túl vagyunk rajta, és az élet lassan visszazökken a normális kerékvágásba, elég elmenni egy piacra, hogy a ránk telepedő nyomasztó érzés emlékeztessen bennünket a világjárvány hosszú távú hatásaira.

Hentespult a Fény utcai piacon 2020 július 14-én / Fotó: Pozsonyi Roland

„Az afrikai sertéspestis (ASP) nagyon erősen befolyásolta a húsárak mozgását. Kína Európából pótolta a hiányzó készletet, amelynek következtében 40-50 százalékkal emelkedett a sertéshús ára. És ez addig nem is fog változni, amíg vissza nem áll a rendszer. Erre jött a vírus, ami még 10-15 százalékos mozgást okozott, mert az emberek elkezdték felvásárolni a csirke és sertéshúst, érdekes, hogy marhát viszont nem, a vágóhidak pedig nem tudták kiszolgálni a megnövekedett igényeket – ismerteti Károly József – akinek a Budagyöngyében található üzlete –, hogy mi áll a meglódult húsárak mögött. „Beszerezni azért be lehet, csak magasabb árakon.

Magyarország szerencsére elég erős sertéstenyésztésben, simán el tudja látni a belföldi keresletet.

Csak meg kell fizetnünk azt az árat, amit a külföldi felvásárlók is megfizetnek” – mondja a jó hírű hentesbolt tulajdonosa.

Nehéz felmérni az elszabaduló sertéshús árak hatását a keresletre – hiszen általában is elmaradnak a vevők –, azt azonban határozottan állítja az egyik hentes, hogy a magyar vásárló hűséges a sertéshez. „Aki eddig sertést vett, ezután is azt fog, mert azt szereti, legfeljebb kevesebbet kér” – állítja a Fény utcai piacon található hentesüzlet eladója, és az a benyomás támad bennünk, hogy szemre meg tudja különböztetni a sertéshúsos és a baromfis vásárlót, még mielőtt bármit kérne. Karaj, comb, lapocka, néha tarja, ezeket keresik a vásárlók, a szupermarketek hentespultjainak kínálata is ezt tükrözi. Az állatok obskúrusabb részeit eleve kevesen veszik, igaz, a bőrös csülök, a köröm, a pofahús és a nyelv kicsiny rajongótábora annál elkötelezettebb, a piaci hentesek bezárása „a fülétől a farkáig” mozgalom kis létszámú hazai követőit fogja elvágni a beszerzési forrástól.

Hentespult a Fény utcai piacon 2020 július 14-én / Fotó: Pozsonyi Roland

„A COVID-19 érdekes módon változtatta meg a vásárlási szokásokat” – ismerteti Károly József, aki szerint 4-5 éve tudatosabban vásárolnak az emberek, és ez még inkább jellemzővé vált a járványhelyzet alatt. „Nem vásárolnak feleslegesen az emberek. Nekem a II. kerületben van az üzletem, és ott azért hajlamosak voltak minden nap bejönni vásárolni, aztán legfeljebb kidobni a felét, de most nem így van. Egyszerre többet vesznek, berakják a hűtőbe, tartalékot képeznek.” Arra a kérdésre viszont, hogy a sertéshúsárak emelkedése más termékek irányába terelte-e a vásárlókat, egyértelmű – és többször megismételt – nemmel felel. „A madárinfluenza miatt a csirke, a kacsa, a liba és a pulyka ára is felment, az olló bezárulása inkább a sertés és a marhahús között történt.

Egy kicsivel talán többen vesznek marhát, de a magyar ember a sertést szereti.

Ebben szocializálódtunk, azért az a bizonyos 40 év megalapozta a „marhanemvásárlási” szokásokat. A kommunizmus alatt nem volt jellemző a normális marhatenyésztés. Tej hasznosítású marhát tartottunk, és hát annak a húsminősége… bizonyára maga is tudja, hogy nem a legjobb. A hat óráig történő pörköltfőzés annyira nem vonzó. Amióta felütötte a fejét a húshasznosítású marhák tenyésztése – úgy 3-4 éve –, azóta történt egy pici elmozdulás, de ehhez idő kell, hiába lett lényegesen kisebb az árkülönbség a sertés és a marhahús között” – mondja Károly József.

Bezárt hentespult a Fény utcai piacon 2020 július 14-én / Fotó: Pozsonyi Roland

„Mert a férjem azt szereti” – feleli mosolyogva az egyik vevő, aki éppen egy kiló sertéscombot süllyeszt el a kerekes bevásárlószatyrában arra kérdésre, hogy miért esett a választása a sertéshúsra. Hiába lett olcsóbb a csirkemellfilé a csont nélküli karajnál, vasárnap reggelenként még mindig klopfolás hangjára ébred a magyar, a borjú bécsit pedig csak az éttermek étlapjáról ismeri.