Archív cikkek
Demeter Szilárd: Rémálmaimban Amerika visszainteget
A Pesti Hírlap hétvégi kiadásából adjuk közre Demeter Szilárd publicisztikáját.
Már akkor elkezdhettünk gyanakodni, amikor meghirdették „a Halott Fehér Férfiak”-mozgalmat. Ennek leegyszerűsített lényege, hogy azt állították: a nyugati kultúra halott fehér férfiak termése, tehát az egyenjogúsítás jegyében kukázzuk az egészet. Amit meg nem hajítunk a történelem szemétdombjára, azt írjuk át píszire, szegény Mark Twainre is kimondatott a nagyátok, amiért műveiben lenégerezte az afroamerikaiakat, vagy mi most éppen a helyes megnevezés. Lehet ezen nevetni, de az a helyzet, hogy a kényszeresen ideologizáló elit világszerte úgy viselkedik, mint a másik rasszista alapműben, Rudyard Kipling A dzsungel könyve című remekében a Bender-log: úgy hiszik, hogy „amit a Bender-log most gondol, azt gondolja majd később a vadon”. És ezzel a hevülettel próbálják megváltoztatni a világot több mint egy évszázada, hiába bizonyosodott be már számtalanszor, hogy a társadalommérnökösködésnek rossz lesz a vége.
Szóval, nézzünk bele egy kicsit a jövőnkbe. Képzeljük el, hogy fogjuk a magyar irodalmat, és minden műben kicseréljük a „cigány” szót „romára”: A nagyidai romák, A vén roma stb. Mindezt nem azért, mert a… romák ezt kérik, hanem azért, mert ezt írja nekünk elő a gondolatrendőrség. Ez a píszi. (Jut eszembe: valaki szóljon Gyurcsány Ferencnek, hogy amikor kiállt az „Én is cigány vagyok” táblával a nyakában demonstrálni, akkor a haladó tudomány mai állása szerint tulajdonképpen rasszista volt.)
Az amerikai őrülettől nem állunk olyan messze. Magyarországon is összebútorozott a szélsőbal a liberálisokkal és a szélsőjobbal. Innen már csak egy lépés, hogy új múltat fabrikáljanak, és a romokon kezdjenek el mesélni „egy új mesét, a fasiszta kommunizmusét”. Azt a vádat, hogy a magyarok rasszisták, már évtizedek óta építik a különböző emberjogi szervezetek, szóval gyúanyag éppen lenne.
Képzeljük el tehát, hogy a nagyon jó embernek látszani akaró celebjeink néhány futóbolond értelmiségi vezetésével elmennek Heves megyébe, és nyakukba kötelet kötve, annak végét egy nagydarab férfi kezébe adva elnézést kérnek a cigány közösségektől, amiért Gárdonyi Géza az Egri csillagokban rasszista módon írt a romákról. Ezt követően egy kis gyújtogatás, randalírozás közepette bevonulnak Egerbe, ahol a polgármester – megigazult náci pártja összes vétkéért vezekelve – zokogva és térdelve nyújtja át a város kulcsait. Mindezt a jó embereknek látszani akaró demonstrálók élő közvetítésben nézik a Kossuth téren, és amikor a polgi letérdel, egyként térdel le a tömeg is, mert performansznak lennie kell, fotó nélkül mit sem ér az egész. Vagy képzeljük el, hogy miután kiűzték a rendőröket, a lángoló Nyócker előtt egy „hadúr” fegyverrel pózolva közli a magyar világgal, hogy mától a Nyócker autonóm övezetben ő az út, az igazság és az élet. Ő mondja magáról, hogy hadúr, és ezen sem nevet senki.
Amerikában, és onnan továbbgyűrűzve a Fejlettnyugaton most éppen faji alapú osztályharcot vívnak. Az ember csak nézi, és nem hisz a szemének. Mi kipróbáltuk mindkét ideológiát. Diktatúra lett a végük, emberek millióinak életébe került, még többektől vettek el pótolhatatlan éveket, évtizedeket.
És az a tragikus, hogy úgy tűnik: az emberiség semmit nem tanult belőle. Az emberi természet tényleg nem változik. Ebből következően az élő közvetítésben formálódó szép, új fasisztakommunista világ nem lesz sem szép, sem új.
A szerző író, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója
(A lapunkban megjelenő publicisztikai írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.)