Vitézy Dávid: Építene-e ma bárki felüljárót az Oktogonhoz vagy a Blahára? 

A Budapest Fejlesztési Központ vezérigazgatójának véleménycikke a Pesti Hírlap hétfői, digitális számából.

1981 novemberében adták át a forgalomnak a Nyugati téri felüljárót ‒ az új építménynek egyetlen célja volt: minél több autót, minél gyorsabban a belvárosba juttatni. A felüljáró megépítése a 60-as és 70-es évek közlekedéspolitikai fordulatának következménye volt, amely a gyalogosokkal, kerékpárosokkal, de még a tömegközlekedéssel szemben is az autóforgalom feltétlen előnyben részesítését célozta. A város számos pontján végbement ez, az azóta betömött Ferenciek terei aluljáró és környezete már csak emlék, de máig léteznek hasonló felüljárók a Baross téren, és ezt a közlekedéspolitikai korszakot idézi például a Boráros tér is, ahol a gyalogosok csak kerülőkkel, lépcsőzéssel és kényelmetlenül közlekedhetnek. Budapest számos más csomópontjában épült volna hasonló felüljáró, de erre végül nem volt elég pénz a nyolcvanas években ‒ szerencsére. Így aztán a pesti Nagykörút egyetlen különszintű csomópontja a Nyugati tér maradt ‒ gondoljunk bele, hogy nézne ki a Blaha Lujza tér, az Oktogon vagy az Üllői út csomópontja egy hasonló műtárggyal.

A fenti példák azt is mutatják, miért nincs semmi szükség a felüljáróra valójában. Jobb lenne, ha az Üllői úton még több autó ömölhetne a belvárosba és akadna el a Kálvin térnél? Jobb lenne, ha a Rákóczi útra több autó jutna át a Blahán, hogy aztán elakadjon az Astoria lámpánál a dugóban? Jobb lenne, ha több autó jutna be a mindennapos Deák téri dugóba az Oktogonon át az Andrássyn? Ugyanennek a Deák Ferenc téri dugónak a másik ágába jutnak akadálytalanul az autók és állnak be a sorba a Bazilikánál a Nyugati-felüljárónak köszönhetően.

Budapest történelmi belvárosában a közterületek mennyisége elégtelen az autóforgalom akadálytalan kiszolgálásához. Teszem hozzá: szerencsére, ettől emberléptékű és gyönyörű a fővárosunk. Ez azt is jelenti, hogy egy-egy csomópont kapacitását felüljárókkal megnövelve csak azt érjük el, hogy az autóforgalom a következő szintbeli csomópontban fog bedugulni. Arról nem is beszélve, hogy nem 1981 van már. Az autóforgalom feltétlen előnyben részesítése az autók számának bővülésével gyorsan bizonyította működésképtelenségét a XXI. század elejére Budapest belvárosában, mára kifejezetten az ellentéte, egy élhető, gyalogosbarát és tömegközlekedés-centrikus városközpont a cél.

Épp ezért volt szerintem jó döntés még 2019 nyarán, a korábbi városvezetés idején a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa (FKT) részéről a Nyugati téri felüljáró lebontása. Az akkor hozott döntések szerint a Nyugati tér újrarendezését kiegészítheti a jövőben a Bajcsy-Zsilinszky úti villamos helyreállítása is, ezzel a 14-es villamost bekötve a belvárosba, a mai kényszerű Lehel téri átszállás helyett. Ezért is sajnálom, hogy a Kormány és a Főváros fő egyeztető fórumának 2020. júniusi ülését a Főváros lemondta  ‒ az FKT ülésén a Nyugati tér jövője is téma lett volna. Igencsak itt az idő túllépni 1981 szemléletén, és lebontani a Nyugati téri felüljárót.