Nyáry Krisztián: Négy dolog, amiben Budapestet is sújtotta Trianon

Karácsony Gergely főpolgármester kérésére, hogy Trianon 100. évfordulójának alkalmával, június negyedikén egy percre álljon le a város, Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész, kreatív igazgató Facebook-posztban reagált.

Nyáry négy pontba szedi, hogy miért, hogyan érintette az 1920-as területi döntés a fővárost.

• Trianon szétszakította családokat, hiszen 1910-re Budapest „úgy lett igazi nagyváros, hogy az ország minden szegletéből vándoroltak ide, döntően magyar nyelvű és identitású emberek” – írja Nyáry. Példaként Benedek Elek tragikus esetét hozza fel: „ A székely író Budapesten rekedt, pesti zsidó felesége pedig Erdélyben súlyos beteg fiukkal, és hosszú hónapokba telt, amire egyáltalán hírt kaptak egymásról. Amire találkoztak, a gyerekük már nem élt.”
• Majdnem 400 ezer menekült érkezett Budapestre, ám a közigazgatás nem tudott velük mit kezdeni. Sokan embertelen körülmények közt éltek, évekig vagonokban, ráadásul „velük együtt úgyszólván egyszerre megjelent a migránsellenes politika és a menekülteket eszközként használó politika is” – írja Nyáry.
• Az 1920-as évek végére Budapest lakossága egymillió volt, ráadásul a mainál kisebb terülten. Miként Nyáry írja: „A hirtelen megnőtt népesség állandósuló lakhatási krízist okozott, amit az állam és a főváros olcsó szükséglakások felépítésével igyekezett orvosolni. A menekültek és szegények számára gyorsan felhúzott Mária Valéria-, Auguszta- és Zita-telepek nagyon hamar dél-amerikai típusú nyomornegyedekké váltak, ahol ragályos betegségeknél már csak a bűnözés terjedt gyorsabban.”
• A numerus clausushoz és az antiszemitizmus fellángolásához is nagyban hozzájárult Trianon. „Nem csak arról van szó, hogy a határokon kívül rekedt egyetemek magyar hallgatóinak gyorsan helyet kellett csinálni, hanem arról is, hogy az állam biztosítani próbálta, hogy a friss diplomások nehogy munkanélküliekké váljanak” – írja Nyáry, és hozzáteszi: „Azok a zsidó származású magyarok, akik nem sokkal korábban Erdélyben vagy a Felvidéken még a magyarság magasabb számarányának biztosításához kellettek, most egyszerre idegen népfaj képviselőinek számítottak, mert a munkahelyükre volt szükség. Mivel mind a diplomások, mind a zsidó származásúak aránya Budapesten volt a legmagasabb, a korlátozó törvény elsősorban a fővárosiakat sújtotta.”

A teljes bejegyzést itt olvashatják el: