Elhunyt Oplatka András, újságíró, történész, műfordító

Szerdán reggel, Zürich mellett, zollikoni otthonában súlyos betegség után érte halál. 78 éves volt – tudatta a szomorú hírt a Népszava.

Oplatka András 1956-ban tizennégy évesen hagyta el Magyarországot szüleivel, az általánost még itt végezte el, de középiskolába már Zürichbe járt és németül érettségizett. Az egyetemen germanisztikát, pedagógiát és történelmet tanult, elsősorban az ’56-os forradalom emléke és a közép-európaiság érdekelte.

A Neue Zürcher Zeitungnál 1968-ban kezdett el dolgozni, két hónap alatt a lap skandináviai tudósítója lett, így Stockholmba költözött. Állomáshelyei idővel váltották egymást, Párizs és Moszkva után Budapest következett, ahol lényegesen több időt töltött, mint amennyit tudósítói ideje megkívánt volna.

Mindvégig szerette a várost, gyakran visszajárt Pestre, és a kilencvenes években aktív szereplője lett a felpezsdült kulturális életnek.

Jó pár nyelven beszélt, de az anyanyelvi szinten művelt német mellett sosem kopott meg magyar nyelvtudása, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy mindkét nyelven publikált.

Cikkeit A. O. szignóval jelentette meg, és ugyanarra pontosságra kiegyensúlyozottságra és széleskörű világlátásra törekedett bennük, mint könyveiben.

Több kötetében is foglalkozott a magyar határnyitás történetével

(Der Eiserne Vorhang reisst. Ungarn als Wegbereiter; Egy döntés története. Magyar határnyitás – 1989. szeptember 11. nulla óra), megírta német nyelven Széchenyi István életét és lefordította németre Bánffy Miklós, Mikszáth Kálmán, Jókai Mór és Karinthy Frigyes műveit. Legutóbbi, Fischer Ádámról szóló könyve tavaly jelent meg Zenekar az egész világ címmel.

2016-ban megkapta a Prima Primissima díjat, amelynek anyagi részét jótékony célra ajánlott fel.