Connect with us
Pesti Hírlap, egy újság, sok élmény

Archív cikkek

„Azért jöttek értem ilyen sokan, hogy úgy tűnjön: veszélyes bűnöző vagyok”

Dercsényi Dávid

Létrehozva:

Csóka-Szűcs János

Csóka-Szűcs Jánosról ma kimondta az Ügyészség, hogy ő sem követett el rémhírterjesztést. Nekünk így beszélt az ominózus eljárásról:

Mit gondolt, amikor meglátta a rendőröket? 

Biztos voltam benne, hogy politikai okból keresnek. Először az jutott eszembe: az lehet a gond, hogy tavaly elindultam az önkormányzati választásokon. Tudom, ez nem most volt, de akkor ez ötlött fel bennem, mert akkor lejárató kampány folyt ellenem. Én voltam a helyi Soros. Jöttek azzal is, hogy Simonka György embere vagyok. Ő itt Gyulán ugyanis a helyi Fideszen belüli harc miatt megosztó személyiség. Aztán eszembe jutott, hogy nem tetszett a hatóságnak az sem, hogy tiltakozó akciót szerveztem Hadházy Ákoshoz hasonlóan, és úgy tíz járművel vonultunk végig dudálva a városon. Nem sokkal később a rendszám alapján már tudták is, kik vettek részt a demonstráción.
Nyilvántartásból adatokat lekérni csak eljáráshoz kapcsolódva lehet a hivatalos személyeknek. Esetleg indult valamilyen eljárás az akcióban részt vevőkkel szemben?
Nem tudok erről, de korábban a választási bizottságnak írt levelem is nagyon gyorsan nyilvánosságra került.

Visszatérve a mostani eseményekhez: az önhöz kiérkező rendőrök hányan voltak?

Nem számoltam meg őket, de talán nyolcan, tízen lehettek, voltak köztük civil ruhások is. Alig fértek be a lakásba. Közölték, hogy egy Facebook-bejegyzés miatt házkutatást tartanak nálunk és adjam oda a számítógépemet és a telefonomat.

Mi történt aztán a kapitányságon?

A járőrök leültettek, megkérdezték, hogy miközben behoztak, lett-e sérülésem, van-e panaszom, mit kérek ebédre, ha öt óránál tovább bent kell maradnom, illetve, hogy milyen gyógyszereket szedek.

Nem tartotta furcsának, hogy egy Facebook-poszt miatt kilátásba helyezik, hogy több órán át bent fogják tartani a rendőrségen?

De az volt. Ha egy vagy két hatósági ember kéri ezt, akkor is mindent odaadtam volna. Szerintem azért jöttek értem ilyen sokan, hogy úgy tűnjön: veszélyes bűnöző vagyok, és így kommunikálják a dolgot. Hogy maga az eljárás legyen a büntetés számomra.

A kihallgatásán is több rendőr vett részt?

Nem, ott már csak egy nyomozó volt. Egy olyan kihallgatószobában kérdezett ki, aminek üvegfala van, így azt nem tudom, hogy amögött lehettek-e mások. A rendőr előadta, hogy mihez van jogom, felvette a személyes adataimat. Aztán megakadt azon, hogy román az anyanyelvem. Elmondtam neki, hogy Gyulán születtem, de a helyi nemzetiséghez tartozom, az iskoláimat is románul végeztem el. Közöltem azt is, hogy nem kérek tolmácsot, mert magyarul is tökéletesen beszélek. Erre azt válaszolta a nyomozó, aki Magyarországon született, az csak magyar anyanyelvű lehet, és végül úgy döntött, hogy azt a rovatot nem tölti ki.

Ezt követően közölte önnel, hogy mivel gyanúsítják?

Felolvasott a Facebook-bejegyzésemből másfél mondatot, majd hozzátette annak dátumát: április 20. Ekkor kezdett derengeni, hogy arról lehet szó, amikor „Gyulán is kiürítettek 1170 ágyat” megjegyzéssel megosztottam Hadházy Ákos facebookos felhívását a dudálós demonstrációhoz való csatlakozásról. De közöltem a nyomozóval, hogy ügyvéddel szeretném folytatni a kihallgatást. Ezt bele is írta a jegyzőkönyvbe, ahogy azt is: ezt az eljárást politikai megfélemlítésnek gondolom. A rendőr közölte, hogy a bejegyzésemmel akadályoztam a járvány elleni küzdelmet, ezért elkövettem a rémhírterjesztést.

Ön erre mit válaszolt?

Azt, hogy semmit nem követtem el. Ezután a nyomozó másokkal együtt azon tanakodott, mi legyen velem, majd közölték, hogy hazaengednek, és megkérdezték, szóljanak-e a feleségemnek. Mivel neki nincs jogosítványa és nem tud hazavinni, azt feleltem, hogy az egyik közelben lakó ismerősömet kérem meg arra, hogy segítsen hazajutni. Azonban nem találtam otthon, így a kerítésekben néha megtámaszkodva hazasétáltam, ami nekem négyszer annyi ideig tartott, mint másnak tartott volna. Otthon aztán meglepődtem, mert az ismerősöm és még sokan ott vártak rám. Még vadidegenek is megkerestek azzal, hogy miben tudnak segíteni, ami jólesett. Délutánra megnyugodtam.

Mit gondol az egész eljárásról?

Ami velem történt, azt mutatja, hogy bár a rendszerváltás óta eltelt harminc év, de semmi nem változott. 1987-ben engem ugyanis bevittek a rendőrségre azért, mert részt vettem egy március 15-i demonstráción a városban. Azt mondták nekem, hogy szocialista ember ilyet nem csinál. Az ügyből azonban a rendszerváltás miatt semmi nem lett. Majd az első szabad március 15-i megemlékezésen azzal kellett szembesülnöm, hogy aki engem kioktatott, az elém tolakodott, hogy az első sorban állhasson.

És mi a véleménye a jelenlegi helyzetről?

A rendszerváltás után 1997-ig a helyi Fidesz elnöke voltam. A pártból azért léptem ki, mert nem értettem egyet azzal, hogy az embereket pártalapon kell kinevezni, és nem a szakmai tudás számít. 2014-2015-re pedig már éreztem, hogy valami nagyon félresiklott. Aki nem tapsol úgy a hatalomnak, mint Rákosi idején kellett, az nem érvényesülhet. Az emberek nem mernek véleményt mondani, ha valaki mégis megteszi, az elveszítheti az állását. Az a rendszer, amely így gondolkodik, és embereket vitet be azért, mert véleményt nyilvánítanak, az szerintem nagyon kontraproduktív.

(Az interjú a május 14-i digitális lapban jelent meg.)

Legnépszerűbb cikkeink