Bencsik Gábor: A mi Európánk

Ez a publicisztika május 1-jei digitális számunkban jelent meg korábban. 

A járvány okozta válság egy sor új kérdést vet föl Európa jövőjéről is – és ez jó. Azért jó, mert a régi kérdésekre adott régi válaszok helyett újak kimunkálására, ilyenformán a változó viszonyokhoz való jobb alkalmazkodásra szorít. Egyáltalán nem kell megijednünk attól, hogy a megfogalmazódó válaszok, vagy inkább válaszkísérletek között képtelenségek is felbukkannak. Az ilyen nagy vitáknak az a természetük, hogy a továbbgondolásra méltó elképzelések mellett mindenféle zöldség is megfogalmazódik bennük. 

Egy dolgot már biztosan tudunk: Európa még nem találta meg az új önmagát. Ami azonban a legkevésbé sem jelenti azt, hogy a földrészünk ideje lejárt, és mint kulturális közösségnek többé már nincs jelentősége. Soha ne feledjük, hogy a világtörténelem legsikeresebb kultúrája az európai, és éppen azért az, mert nem elkülönült nemzetek elkülönült kultúrájának együttese, hanem közös fejlemény, amelyben minden európai nemzet részes. A krízis azonban világosan megmutatta, hogy a közös szuperállam ideája a valóságban működésképtelen. Ha baj van, a védekezést mindenki magától értetődően a történelmi alapokon nyugvó, kisebbségeket is magukban foglaló nemzetállamok keretei között szervezi meg, abban bízik. 

Ettől még igaz marad, hogy az Európai Unió létrejötte nagyszerű teljesítmény, amelyre büszke lehet az a generáció, amely megvalósította. De az unió vezetőinek két dolgot meg kell tanulniuk. Az egyik, hogy nem az elmélet tanítja a valóságot, hanem fordítva, és ha az eszme diadalt arat a józan ész fölött, abból mindig katasztrófa lesz. A másik tanulság, hogy semmilyen másik ország és kultúra gyakorlata nem másolható. Európa ereje a sokszínűségben rejlik, abban, hogy minden felmerülő problémára ezerféle válasz érkezik, és a válaszok közül nem a hatalmasoknak, hanem a gyakorlatnak van módja kiválasztani a helyeset.

A tudománytörténet tapasztalata szerint a nagy felfedezések jelentős része úgy született, hogy valaki a kutatás során nem követte el ugyanazt a hibát, amit előtte mindenki elkövetett. Az elmúlt ezer évben Európa egyik erőssége volt, hogy itt, a sokféle nép, kultúra és tradíció között mindig akadt valaki, aki nem követte el a régi hibát. 

Ez az a képesség, amit meg kell őriznünk, nekünk, európaiaknak. Az egységben is sokfélének maradni, sokféle utat bejárni, a problémákra sokféle választ felkínálni, hogy aztán a gyakorlat próbája mindnyájunk hasznára kiválassza a megfelelőt.

A népek ilyen, a sokféleséggel egységet alkotó közössége nincs sehol másutt, a múltban sem volt, nincs honnan másolni a megoldást. Európának új minőséget kell teremtenie. A mi Európánk eddig mindig kiállta a próbát. Minden reményünk megvan rá, hogy most is kiállja.