Tudhattuk, hogy nagy veszteség lesz

A békediktátum 100. évfordulója alkalmából tartottak konferenciát a Magyar Tudományos Akadémián.

Már az első világháborúba való belépés előtt tudhatta Magyarország, hogyha a harcokat elveszítjük, az korábban sosem látott mértékű csonkítással járhat az ország számára – erről beszélt Hajdú Zoltán, az MTA doktora a Trianon 100: a békediktátum földrajzi megközelítésben címmel tartott keddi konferencián.

Nagyhatalmak kontra kisállamok

Európa a háború előtt nagyhatalmakra és kisállamokra oszlott, a nagyhatalmak pedig a kis országokat használták fel állami tereik tágításához, érdekeik érvényesítéséhez – ezt már Csüllög Gábor mondta, az ELTE TKK adjunktusa. „A kisállamok pedig csak akkor tudtak érvényesülni, hogyha érdekeik éppen megegyeztek a nagyhatalmakéval, az Osztrák–Magyar Monarchia feldarabolása azonban mind a nagy, mind a kis államoknak érdekében állt, és erre az ország diverz nemzetiségi tagolódása jó alapot jelentett” – tette hozzá. A csehek és a szlovákok, biztos, ami biztos, már a dualizmus idején megrajzolták az általuk elképzelt nemzeti határokat arra az esetre, ha megnyernék a világháborút. A kicsitől az irreálisan nagy országig mindenféle elképzelések napvilágot láttak, sőt a délszlávoknak is volt víziójuk saját államukra, ez azonban sok esetben átfedésben állt az olasz tervekkel. Romániának valószerűtlenül nagy területi törekvései voltak, Nagy-Romániát már az 1840-es évek óta tervezgették, mondta Csüllög Gábor. Végül jelentős részét el is érték törekvéseiknek.

Nagy Miklós Mihály, a hadtudomány kandidátusa azonban arról beszélt, hogy Magyarország számára 1918-ban még nem ért véget a fegyveres harc, hiszen honvédő háború kezdődött, a különböző nemzetiségi csapatokkal szemben kellett védekezni. Ezt az állapotot politikai harcok is nehezítették, az ország területe folyamatosan csökkent, és a háború vége döntően befolyásolta a trianoni határok későbbi meghúzásának helyét.

Nevetségesen nagy szigor

„A békeszerződés során kitűzött alapelvek azonban sajnos máig nem valósultak meg” – ezt ismét Csüllög Gábor mondta, szerinte ugyanis sem az etnikai igazságosság, sem a fenntartható gazdasági tér, sem a jó védelmi helyzet nem áll meg az új országok esetében. A térség országai túl kicsik, nem védhetők biztonságosan.

A határok kijelölésénél ráadásul néha nevetségesen nagy szigort alkalmaztak, legalábbis Suba János alezredes szerint. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum térképtárvezetője példának az alpokaljai Írottkőnél található kilátót hozta, amit már a határ túloldalára tettek, pedig a jogszabályok lehetőséget adtak volna a kijelölt határvonaltól néhány száz méteres eltérésre, ha ennek helyi oka volt. És a határok persze a föld alatt is érvényesek: az Aggteleki-cseppkőbarlang egy része átnyúlik Szlovákiába, és a határköveket a föld alatt is letették, hogy a barlanglátogatók lássák, meddig mehetnek el.

Csüllög Gábor arról is beszélt, fontos, hogy a földrajztudomány közérthetően is beszéljen Trianonról és következményeiről, ugyanis még mindig sok közkeletű tévedés övezi a békediktátumot.

Nincs érvényben

Maga a trianoni békeszerződés már réges-régen nincs érvényben. Előbb az első, majd a második bécsi döntéssel felülvizsgálták az igazságtalan békediktátumot, ám ennek végül még egy világháború lett az ára, amiből szintén vesztesként jött ki Magyarország. Ezután az 1947-es párizsi békeszerződés lényegében visszaállította a trianoni határokat azzal a különbséggel, hogy még három falut Csehszlovákiához csatolt.