Connect with us

Fontos hírek

Mégis, kinek a jogai?

Létrehozva:

Szerencsés vagyok, mert bár külön élünk a gyerekem apjával, értékrendünk és nevelési elveink nagyban egyeznek. A legutóbbi hosszabb véleménycserénk témája az volt, nézheti-e a hatéves lányunk a Coco című mesét, vagy még kicsi hozzá. Az apja szerint nincs jó hatással a gyerekre, én nem értek ezzel egyet, de apai véleményét tiszteletben tartva határozatlan időre felfüggesztettem az egyébként bűbájos mesét itthon, úgyhogy Cocót egy kis időre elvesztette a lányom. Amúgy minden másban is simán képesek vagyunk egyetérteni az apjával. Békében, és – ha furcsa is külön élő szülők esetében – harmóniában élünk, a gyerekünk boldog, család vagyunk, még ha két külön házban alszunk is. Elképzelni sem tudom, hogyan élnek azok a nők, akiknek gyereke retteg az apjától, nem akar vele találkozni, mert fizikailag, mentálisan, szexuálisan, vagy ezek tetszőleges kombinációjában bántalmazza őt. Fogalmam sincs, mihez kezdenek ezek a nők mostantól, március elsejétől ugyanis már nem a gyámhatóság, hanem a bíróság rendezi a kapcsolattartási vitákat. Jó lenne hinni, hogy a kapcsolattartásról szóló törvény módosítása valóban a méltatlanul mellőzött és kirekesztett szülő érdekeit szolgálja, sajnos azonban minden romantikus naivságommal együtt valahogy az az érzésem, hogy itt bizony alapvető alkotmányos jogok sérülnek, a változtatások legnagyobb vesztesei pedig a bántalmazott gyerekek lesznek. Ők ugyanis azok, akik nem akarnak találkozni a manipulatív, nem egyszer pszichopata apjukkal. És rendszerint ezek az apák azok, akik próbálják – sokszor sikerrel! – a hatóságok előtt beszámíthatatlannak beállítani az anyákat, hogy a gyerekkel álljanak bosszút rajtuk, és ezek az anyák azok, akik – a törvényre tekintettel – mostantól azt is kénytelenek lesznek eltűrni, ha a rendőr elszakítja tőlük a tiltakozó, zokogó gyereket. Akit az apának joga van látnia.

A gyereknek meg joga lenne biztonságban élni, joga lenne legfeljebb egy mesét, nem pedig a bármelyik szülőjébe vetett hitét elveszítenie.

De a gyerekek jogaival nem divat foglalkozni. Az érzéseivel meg pláne nem.

Legnépszerűbb cikkeink