Penészburger

A multinacionális gyorsétteremlánc azzal dicsekszik, hogy immár meg tud penészedni a hamburgere. Eddig nem volt erre képes. Ezentúl képes lesz, mivel a lánc sok helyütt máris kivezette a mesterséges színezéket, az ízfokozót, a tartósítószert a hamburgeréből, és hamarosan mindenhol így fog eljárni. Onnantól szabadon garázdálkodhat a penész.

Kifejezetten jó hír. Lehet borzongani és utálkozni is – akár a penész láttán, akár amiatt, ami eddig volt –, de az irány ígéretes. Lám-lám, a multiknak is muszáj azt játszaniuk, hogy jó fejek, és szerintük is az a szép és hiteles, ami természetes. Ahogy a sörösök is. Az emberek többsége továbbra is az ipari leveket issza – Uj Péter publicista definíciójával: a futball- és napernyőszponzorok termékeit –, ám a nagyok is kénytelenek voltak egyedi receptekkel előhozakodni, és így készített sikerültebb dolgaik egyre populárisabbak világ- és országszerte.

Közben tényleg érdemes elmorfondírozni azon, hogy hova jutottunk, és hogy miért is. Eleve milyen szó ez, hogy élelmiszeripar. Annyira naiv nem vagyok, hogy ne értsem: ipar nélkül a nemzet félkarú törpe – a sarki pék nem adhat kenyeret több milliárd földlakónak –, azonban ebből is látszik, hogy a kapitalizmus okosságába-tisztességességébe hülyeség volt belevetni a vakhitünket. Ha nem vetjük, talán kevesebb szemetet kellett volna megennünk-meginnunk az utóbbi évtizedekben. Bár fene tudja: a kommunisták sem minőséggel táplálták a munkásosztályt és a vele szövetkezett parasztságot.

Mindazonáltal attól még nem leszünk cakkpakk kisegítve, hogy a multinacionális gyorsétteremlánc hamburgerei mostantól megrohadnak. Mi van a többivel és a többiben? Mi van a felvágottban, a tejben, a vajban, az előfizetéses ebédben? Egyáltalán, biztosan akarjuk tudni, hogy mi van bennük? Amíg a hátsó udvarban kapirgált a csirke, és az ólban ott fetrengett a disznó, valamivel jólértesültebbek voltunk. Ám azok az idők nem jönnek vissza többé. Vannak, akik próbálják visszahozni őket, csakhogy ezek elszigetelt kísérletek. Néhány menekülő hippi visszanyeri az önazonosságát – ők legalábbis azt mondják, hogy ez a tét –, a róluk készült riportok rengeteg lájkot kapnak a közösségi médiában, de semmi több. Tömegmozgalom nem lesz ebből, a múlt elmúlt. Ennek több oka van, de az egyik roppant egyszerű: a kényelem. Füvet nyírni kényelmesebb, mint veteményezni, pláne ganézni.

Így ami marad: örülhetünk a penésznek, és reménykedhetünk, hogy idővel még több lesz belőle. Fontolva haladunk.