Connect with us
Pesti Hírlap, egy újság, sok élmény

Archív cikkek

„A fajgyűlölet kiváltójává és fenntartójává az állam vált”

Vámosi Ágoston

Létrehozva:

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / Pesti Hírlap

A gyöngyöspatai kártérítés kapcsán indított kormányzati kampányról kérdeztük, Magyarország sorstragédiáját mondta el. Zsigó Jenő szociológus adott interjút a Pesti Hírlapnak.

Mit gondol a kormányzat legújabb kampányáról, a szegregációs kártérítésről?

– Véleményem szerint ez nem kampány, sokkal inkább végjáték. A szegregálás, a cigány tanulók elkülönített oktatása cigány osztályokban, cigány iskolákban mindig jelen volt. Tömegessé és államilag támogatottá 1985-től, a szabad iskolaválasztási jog bevezetése után vált. A rendszerváltás utáni években a cigánymagyar lakosság tömeges elkülönítése is megtörtént. A cigány munkavállalók tömegei kikerültek a fehérekkel közös munkahelyekről, gyerekeik a fehér gyerekekkel közös oktatásból és lezajlott egy tömeges méretű lakhatási szegregációs folyamat is. A cigányok nem dolgoznak, nem laknak és nem tanulnak együtt fehér honfitársaikkal.

– Ami most zajlik Gyöngyöspata kapcsán a miniszterelnök kezdeményezésére, valójában a cigány lakosság társadalmi kitaszítottságáért és a kitaszítottsággal járó súlyos következményekért való felelősség kérdése. Mert mi van, ha feltesszük a kérdést, milyen felelősség terheli az oktatási rendszert megszervező, fenntartó és működtető államot a cigányok kortársaiknál 15-20 évvel korábbi elhalálozásáért? Egyre gyakoribb a világban, hogy olyan cselekedetekért kell felelősséget vállalni 50-100-200 évvel az elkövetés után is, amire sem az elkövető, sem az utána következők még csak nem is gondoltak soha. Így van ez az amerikai, az ausztrál őslakosok kiirtásának és megaláztatásának történelmével kapcsolatban. Egyszer csak felnő egy generáció, amelyik állhatatosan felteszi a kérdéseket a fájdalmas és megmagyarázhatatlan közeli és távoli múlttal kapcsolatban. Miért nem járunk megközelítően azonos arányban főiskolára, egyetemre, mint a fehér kortársaink? Miért rövidebb évtizedekkel az átlagéletkorunk? Mi a magyarázat erre? Van ennek felelőse? Miért vagyunk elkülönítve az oktatásban? Elkülönítve nevelődünk, és minden jel szerint ismeretlenül csak egymás ellenségei lehetünk. Ki felel ezért?

Ön szerint a miniszterelnök felmérte mindezeket?

– Valószínűnek tartom, a miniszterelnök felmérte, hogy a bírósági döntés megnyitja az utat az ilyen és hasonló kérdések előtt. Ezért támadja meg az ítéletet, ezért dönt úgy, hogy a kormány nem fizeti ki a kártérítést a sértetteknek, és kéri hozzá a lakosság gyűlöletre mozdítható részének legitimálását. Ugyanis, ha kifizetné, elismerné az állam felelősségét a patai gyerekeket szegregáló folyamatokban. És ha a pataiak esetében elismeri, azzal elismeri az elmúlt évtizedekben a cigányok faji elkülönítésében viselt felelősségét is.

Ön is mondta, hogy a romák iskolai szegregációja mindig is létezett. Akkor ennek az ügynek miért lenne ekkora súlya?

– A patai helyzet fordulópontot jelenthet a romák és az ország életében a „cseppben a tenger” mintájára. A tét jelentős, választani kell. Az egyik oldalon az állami felelősség teljes elutasítása, a másikon a felelősség felvállalása és a faji megkülönböztetés rendszerének felszámolása áll. A fajgyűlölet meggyökeresedett a többség mindennapjaiban. A rendszerváltás legnagyobb traumájaként azzal szembesültünk, hogy a fajgyűlölet kiváltójává és fenntartójává az állam vált. A miniszterelnök a többségi lakosság faji előítéletességének mítoszait veszi most is elő és erősíti fel.
A cigányok idegenek, nevelhetetlenek, bűnözők, túltámogatottak, munkakerülők, élősködők. Amikor a miniszterelnök azt mondja, hogy munka nélkül lesz kifizetve a kártérítés a pataiaknak, egyszerre erősíti a bűnöző, túltámogatott, munkakerülő és élősködő mítoszt a romák elítélésében.

Ezeket az előítéletes sztereotípiákat korábban is hallhattuk nem csak az utcán, hanem a sajtóban, a parlamentben is.

– Az államnak is kötelessége a jogszabályait betartani, a bírói ítéleteket végrehajtani és valamennyi állampolgárának azonos esélyt biztosítani a közszolgáltatásokhoz és a forrásokhoz. A cigányoknak is. A miniszterelnök most éppen e kötelezettségeket szegi meg sorra és erre buzdít mindenkit. De nem a miniszterelnök a lényeges, nem a kormány és nem a politikusok. A miniszterelnök üzenete nem a pénzről és keccsölésről szól. Végül is mit üzen a miniszterelnök? Azt, hogy jogunk van mindenféle felelősség és következmény nélkül elkülöníteni a cigány gyerekeket, mert MI mondjuk meg, hogy melyik a NEKIK való iskola, mi a NEKIK való tananyag, hogy milyen eszközöket veszünk igénybe a képzésükhöz és milyeneket nem. És azt is MI döntjük el, végrehajtjuk-e a bíróság döntését. Nem a bíróság. Ez egy hadüzenet.

Miért üzenne hadat a miniszterelnök?

– Néha olyan érzésem van, látva a kormányzati szereplők kétségbeesett, szánalmas erőfeszítéseit a bírósági ítélet elszabotálására, hogy a miniszterelnök élethalál kérdéseként értékeli a romák lenyomását ebben a helyzetben. Úgy tűnik, létkérdés, hogy a jogállam mai szikes területein is előbújni képes igazságot visszarugdossák a sötétség elérhetetlen bugyraiba.

Miért?

– A rendszerváltás a cigányok többségének helyrehozhatatlan életminőség-romlást, státuszvesztést, tartós mélyszegénységet jelentett. Az elmúlt 30 évben nem volt egy kormány sem, amelyik pozitívan foglalkozott volna ezzel a társadalmi tragédiával. Egy idő után már társadalmi sorskérdésként sem említették, helyét átvette a büntető jellegű, önhibás szemlélet. A cigányok felelősek mindenért. Hamar megértettük, hogy a cigánymagyaroknak ez a rendszerváltás jött el, és nem az, amit vártak. De azt nem lehetett előre látni, hogy a 2010-től kezdődő második rendszerváltás, az új korlátlan állami hatalom hogyan csap le majd a cigányságra. A cigányok elszegényedése megállíthatatlan, az unió munkaerőpiacai részben bezárultak, részben elérhetetlenek a mélyszegénység állapotából. Az állami faji csapások következtében a társadalmi szolidaritás tovább csökkent a cigányok iránt. A múlt és a jövő ütközőpontján állunk, bekövetkezhet a legjobb és a legrosszabb fordulat is, amiben személyes felelőssége van mindenkinek, a miniszterelnöknek és a kormányának is. Meg egyenként mindenkinek.

Milyen következményekre számít?

– Gyöngyöspatával kapcsolatban az állami forgatókönyv szerint azt kellene tudni a fehér bőrű többségnek, hogy a patai cigány gyerekek, bár megkaphattak volna mindent a sikeres tanulmányi előmenetelükhöz, nem éltek a lehetőséggel és teljesen jogszerű volt az elkülönítésük, mint veszett gyermekállatoknak. Egy ütközet közepén állunk. Ha a miniszterelnök eléri a célját, újabb évtizedekre rögzül a cigányok sorsa és az országé is, mert az állam nyíltan fajgyűlölővé, állampolgárai pedig bűnrészessé válnak.

– A felelősségi témakörök egyikeként konkrétan megjelent az oktatás területén megvalósított elkülönítés, mint az egész társadalmat veszélyeztető anomália, amelyért vállalni kell a felelősséget az államnak. A gyerekeket tudatosan és törvénysértő módon elkülönítették és az elvárható oktatási színvonal alatti képzésbe kényszerítették, és ezzel egész életükre kiható sérelmeket okoztak gyerekeknek. A miniszterelnök jogtalan beavatkozása szembenézésre kötelezi a társadalmat és felveti a kérdést: joga van-e az elkülönítésben érintett miniszterelnöknek állást foglalni a bírósági ítélet megkérdőjelezésében. Természetesen nincs. Kötelessége lenne viszont felszámolni az iskolai szegregációt és erősíteni az esélyek egyenlőségét, a társadalmi békét.

Dercsényi Dávid

Legnépszerűbb cikkeink