Connect with us
Pesti Hírlap, egy újság, sok élmény

Archív cikkek

Van élet az élsport után

Vámosi Ágoston

Létrehozva:

Fotó: Damien Meyer / AFP

Van, aki könnyen megtalálja a helyét sportkarrierje befejezése után, más sokáig szédelegve keresi a helyes irányt.

Az élsport lezárása esetében előrelátással és felkészüléssel megkönnyíthető a váltás. Csollány Szilveszter (képünkön) történetét talán az egész ország ismeri. A Sydney-ben olimpiai bajnok lett tornász 32 évesen, Európa-, világ- és olimpiai bajnokként vonult vissza. Ezután elvált, devizahitelt vett fel, álláshalmozóként próbálta törleszteni a kölcsönt. Kocsmárosként dolgozott, miközben edzői munkákat is vállalt, végül Izlandon és Ausztriában kötött ki.

– Sportolóként sokkal egyszerűbb minden. Napi, heti, havi időrend-beosztás, világos célokkal. Aztán miközben évtizedeken át naponta 8-10 órán keresztül ki sem jössz a teremből, egyszer csak ott maradsz a semmiben ˗ mondta a 24.hu-nak adott 2018-as interjúban.

Hasonló nehézségekről számolt be lapunknak Pauman Dániel, olimpiai- és világbajnoki ezüstérmes kajakos.

– Lelkileg egy sokkal ér fel a váltás, még akkor is, ha készül rá az ember. Hátrányban vagyunk a munkaerőpiacon, mert egy hasonló korú civilnek sokkal több a tapasztalata. Az utolsó évemet már családi támogatásból oldottam meg, tavaly nyáron fájó szívvel hagytam abba a sportot.
A legnehezebb az volt, hogy kiestem a megszokott rendszerből, amiben 24 éven át éltem, és hirtelen nem láttam a célt, amiért küzdhettem. Sokat segített, hogy készültem a sport utáni éveimre: jogra, és a Testnevelési Egyetem sportszervező szakára jártam, kapcsolatokat építettem. Most tehetséggondozó koordinátorként dolgozom a kajak-kenu szövetségnél, valamint tanulom a sportkommentátorkodást.

Klopfer Csaba kommunikációs szakember fontosnak tartja a karrier lezárulása előtti tervezést, enélkül ugyanis akár a hétköznapi tevékenységek is megterhelők lehetnek, ahogyan arra mindkét említett sportoló is utalt.

– Ugyanazt a metódust kell átültetnie az élete más területére, mint amit a sportban használt: legyen meg a cél, utána jöhet az odavezető út is – mondta Klopfer. – Sportolóként sem csak úgy, hanem valamilyen céllal edzett az ember. Végig kell gondolni, hogy mit tudunk tenni ma ahhoz, hogy 5-10 év múlva azt csinálhassuk, amit szeretünk.

Kőváry Anett

Legnépszerűbb cikkeink