Élősködők

Tarolt az idei Oscar-gálán a nálunk szinte csak
a mozi-megszállottak által ismert dél-koreai rendező filmje, az Élősködők. Már önmagában az is meglepő, hogy a kapitalizmus kulturális fellegvárának számító Hollywood nem amerikai filmet emel az egekbe, és teszi mindezt a pazarlás, a fényűzés legnagyobb ünnepének számító vörös szőnyeges eseményén. Egy olyan filmet, amely viszonylag alacsony költségvetésből készült és talán legfőbb mondanivalója a létező kapitalizmus kritikája, a társadalmi egyenlőtlenség erősen hatásos bemutatása.

Hová lesz ez a világ, ha már az esztelen dőzsi szimbóluma, az álomvilág fővárosa is társadalmilag fontos és igazságtalan jelenségekre reflektál? Teszi mindezt persze talpig frakkban, nagyestélyiben. Hazudik, unatkozik netán, cinikus vagy bűnbánó? Kezdi felismerni a kultúra felelősségét, a társadalmi folyamatokra gyakorolt hatását?

Korai még találgatni, de az álomgyárba is kezd beköltözni a való világ, az biztos. Azt még nem tudjuk, hogy ideiglenes szünetet kaptak-e a nézők könnycsatornái, vagy komoly szembenézés kezdődött az átlagember szórakozásának legbefolyásosabb kulturális terepén: a színes, szélesvásznú illúziókat közvetítő moziiparban. Ha cinikusak akarunk lenni, akkor gondolhatjuk azt is, hogy újabb bőrt akar rólunk lehúzni a show business, de az is lehet, hogy belefásult önmaga csillogásába, kinyitotta az ajtót a valóságra.

Akármi is a szándék, innen kezdve a nézőkön a sor. Kell, hogy érzékeljék, felismerjék, befogadják a gondolkodó alkotók üzeneteit. Ha olyan korszak következik a főáramú filmkészítők világában, amelyben fontos helyre kerülnek az életünk sorskérdései, azzal mindenképp nyerni fogunk. Gondolkodásra késztetheti az átlagembert is, és már ezzel sokkal többet tehet, mint az egy helyben, tétován toporgó politika.

Kellett az Oscar-eső az Élősködőknek. Tegnapig itthon 20 479-en látták.

Németh Vova