Pékek, cigányok, keresztények

A gyöngyöspatai roma gyerekek kártérítése senkit sem érdekelne (az állami iskolafenntartón és a helyi önkormányzaton, a két szegregálón kívül, amelyeknek most kártérítést kell fizetniük, mert éveken át törvényt szegtek), ha a miniszterelnök és a körzet fideszes képviselője nem emelte volna be a közbeszédbe. A keresztényekkel sincs baja nálunk senkinek, úgyhogy aki őket szidja, illetve megvédi, csak szavazótábort akar erősíteni, elkóborolt választókat visszahívni, bizonytalanokat megszólítani: nem valós problémákról beszél. Az évszázadok óta elkülönítve oktató magyar iskola, vagy az állam és egyház viszonya már más tészta, de egyik példánkban sem ezekről van szó. Csupán szavazatszerzésről. Ne becsüljük ezt le, ez (is) a dolga a politikusoknak. Legyünk őszinték: szavaznánk olyan pártra, mely rajtunk kívül mást nem érdekel? Minek? Szóval gyűjtsék csak a szavazatokat, hogy az enyém se vesszen el, ha rájuk szavazok.

De a politika nem csak szavazatszerzés, hanem ügyek menedzselése és a közjóért cselekvés is. Embercsoportokat hibásnak, bűnösnek minősíteni viszont veszélyes játék, és nem is fair. Az istenhit a hívő egész személyiségét, énjét meghatározza (keresztyénét, muszlimét egyaránt). Ugyanígy nem tud megszabadulni a saját bőrétől az, akin látszik, hogy etnikailag más ősei is vannak, mint a többségnek.

Mert nincsen itten rasszizmus, kérem, csak az baj – ahogy a vicc is mondja –, hogy igény, az lenne rá. És ezeket az igényeket nem kéne kielégíteni, vagyis reméljük, hogy nemzeti konzultációig nem jut el a gyöngyöspatai romák ügye. Hallgassuk meg inkább az erdélyi katolikusok vezetőjét, a visszavonulás előtt álló Jakubinyi György érseket. Romániában most éppen két Sri Lanka-i vendégmunkás ügye borzolja a kedélyeket. Egy gyergyóditrói pékség alkalmazta őket pékként (nem menekültek ők, ugyanúgy migránsok, ahogy a sok külföldön dolgozó ditrói), mire a helyi katolikus pap vezetésével a falusiak tömegtüntetésen követelték távozásukat. Jakubinyi érsek arra szólította föl a ditróiakat, hogy „az indulatok helyett az emberiesség, a józan ész, és mindenekelőtt a keresztény szeretet és türelem elveit tartsák szem előtt”. Hozzátette: „A testvérek közötti találkozás kultúrája szétzúzza a fenyegetés kultúráját”.

Kerényi György