A vád tanúja a Teréz körúton

Egyetlen gyanúsított. De valóban bűnös-e? Kiderül a Teréz körúti színház legújabb premierjén.

Agatha Christie legtöbb színpadi műve novellából született, a Játékszínben február 8-tól látható A vád tanúja is. Az elbeszélés útja kalandos volt a színpadig: 1925-ben jelent meg először, 1949-ben tévéfilm, később rádiójáték született belőle, ám az igazi népszerűséget Peter Saunders producer hozta el a sztorinak, aki addig győzködte a szerzőt, míg színpadra adaptálta saját novelláját. A mű három hét alatt elkészült, ráadásul az írónő kapva kapott az alkalmon, és átírta a befejezést. „Rengeteget olvastam, kérdésekkel zaklattam ügyvédeket és ügyészeket, és hirtelen azon kaptam magam, hogy élvezem az egészet. Az írásban ez a csodálatos érzés persze nem tart sokáig, de úgy magával ragad, ahogy a félelmetes erejű hullám sodorja el az embert: nagyszerű, csinálom, megy ez, hová is fogunk eljutni… A lényeglátás felbecsülhetetlen értékű pillanatai ezek, amikor az ember fejében összeáll a kép: a hitelesen életszagú bűnügy az elképzeléseimben megkomponált bíróság előtt” – emlékszik vissza a krimi királynője Életem című önéletrajzi könyvében.

A színházból aztán egyenest a moziba katapultált A vád tanúja: 1957-ben Billy Wilder rendezett belőle filmet. „Természetesen láttam, és el voltam bűvölve Charles Laughton játékától, de én sajnos nem vagyok olyan kövér és nagydarab, egész más alkat vagyok.Úgyhogy inkább azt a változatot játsszuk, ami a kezünkben van, ami nem pontosan a filmváltozat, hanem egy színdarab” – mondja Kern András, aki a neves londoni ügyvédet, Sir Wilfrid Robartsot alakítja. Őt kéri fel a védelemre Leonard Vole (Kocsis Dénes), a jóképű fiatalember, akit egy idős hölgy meggyilkolásával vádolnak. Bár minden jel arra mutat, hogy a gyilkosságot haszonszerzés miatt a pénztelen Vole követte el, és az egyetlen tanú, aki az ellenkezőjét vallja, a felesége, Christine (Lévay Viktória), ám a törvény előtt nemigen áll meg a házastárs vallomása. Wilfrid mégis vállalja az ügyet, bár megjegyzi: „Nem lesz könnyű eset!”

Az elsőre egyértelműnek tűnő bűntényt úgy csavarja Agatha Christie szinte percről percre, hogy sosem lehetünk biztosak, vajon bűnös vagy ártatlan-e Vole, mígnem feltűnik a vád tanúja, aki megingathatatlan bizonyítékkal szolgál. Vagy mégsem? „Szerintem nagyon fontos a darabban, hogy a legpallérozottabb elmét és a legmegkérdőjelezhetetlenebbül ítélő embert is megcsalhatják a saját érzései, ösztönei, ha egy szituáció megzavarja őket. Ilyenkor előtérbe kerülnek az érzelmek, és hogy a szív hogyan uralkodik a tiszta ész fölött. De a darab azt sugallja, hogy voltaképpen mégis csak akkor élhetünk boldogan, ha a szívünkre hallgatunk, és nem az eszünkre” – mondja Simon Kornél, az előadás rendezője.

Svébis Bence